Sebők Zoltán provokatív és szabad szellem. Egyike azon keveseknek, aki a magyarkultúrában eredeti módon gondolkodik és ír művészetelméleti kérdésekről. Ebben feltehetően közrejátszik az is, hogy a vajdasági Új Symposion köréből indult, amelyfolyóirat nem választotta szét a különböző művészeti ágakat és kitüntetett szerepet kapott benne az esszé.Sebők Zoltán új könyvében ez a hagyomány igen termékenyen teljesedik ki: a szerző nem egyszerűen reprodukálja korunk jelentősfilozófusainak és művészeíróinak elméleteit, mint a hazai elméletírók többsége, hanem ezek továbbgondolására, átírásáratörekszik. Rendkívüli elmeéllel vitatkozik, ami nyilvánvalóan feltételezi a tájékozottságát és széles körű műveltségét, de írásaiban van valami elemi józanság, amikor a rendkívül bonyulult elméleti fejtegetésekre új távlatból kérdez rá. S ez a szemlélődő, szókratészi kérdező magatartás megóvja az utánmondás nagyképűségétől és teoretikus rigidségétől. Emellett Sebők egyszerűen és világosan ír, így új könyve a modern művészetben kevésbé jártas olvasóknak is eligazító és élvezetes olvasmány.