Így aztán azok, akik a diktatúra idején az erkölcsi abszolutizmust választották, többnyire rosszul érzik magukat a demokráciában, a fortélyos intrikák és az üres választási ígéretek, a tisztázatlan szövetségek és a nem kevésbé zavaros kompromisszumok között. Nagyra tartották a demokráciát, harcoltak érte, de nem szeretik – így fest a demokratikus ellenzék moralistáinak mai lelkiállapota. Annak idején így szólt a moralista száraz poémája: – Igen, igen – nem, nem. Mit jelentenek ugyanezek a szavak a parlamenti demokrácia világában? Nem kevesebbet, mint hogy nem vagy hajlandó tekintetbe venni a demokratikus játékszabályokat, hisz azok lényege a kompromisszumkészség. A hóhérok és spiclik megvetéséből a másként gondolkodók megvetése lesz. A heroizmusból megalománia, a tegnapi szolgálatból az elégtétel arcátlan követelése. (Részlet)