A 19. század első felében Pest városában működő két gimnázium, a piarista és az evangélikus középiskola diákjairól részletes  információkkal  szolgálnak  az   iskolai anyakönyvek, amelyek alapján a monográfia  a  két iskola tanulóinak  társadalmi  összetételét  vizsgálja   meg és veti össze a 19. század első felében. A származás és az iskola által közvetített kultúrjavak találkozása a különböző csoportok esetében eltérő értelmezési lehetőségekre enged következtetni. Az oktatás integrációs szerepe a történelem folyamán   a   nyilvános, intézményes   oktatás terjedésével egyre  jelentősebbé  vált.  Ez  persze  területenként  és foglalkozáscsoportonként különböző ütemben zajlott, de a folyamat iránya mindenütt hasonló volt. A rendi társadalom viszonyai között az előrelépés több lehetőséget is jelentett, a nem nemesek „tömegei” számára azonban a leginkább az a mai szemmel meglehetősen szűknek látszó mobilitási útvonal vezetett a felemelkedés, a foglalkozás-  és  státusváltás felé, amelyik az iskolarendszeren keresztül haladt a honoráciorlét felé. Az iskolában szerzett kulturális tőke azonban a fentihez hasonló, határozottabb szülői stratégák híján is értékes „jószág”, amelyből a nyilvánosság előtt megcsillantva tekintélyt lehet kovácsolni. Ez, ha nem  is járt együtt látványos emelkedéssel, mindenképpen javított az iskolázottabbak  helyzetén, annak az egyszerű  ténynek köszönhetően,hogy a gimnáziumban  szerzett tudás, bármilyen haszontalan volt a később fizikai munkából élők számára, a hozzá fűződő jelentéseknek köszönhetően értékként jelent mega társadalom szemében.