“Jory Judit tud valamit, amit kevesen: képes hétköznapi, fogalmi szókincsünket vizuálisan használni, képes a szavak nyelvere lefordítani a test metanyelvét, és testek életét és halálát elregélni ezen a nyelven. A szó legtágabb értelmében vett érzéki költészet az övé, a szenvedés, a betegség, a megalázottság érzékisége szól benne, a történelem, az éhínség, a dögvész érzékisége és az a talán, ami e kísérteties, mégis lenyűgözően emberi vízió hajtómotorja: az ember kiolthatatlan vágya az érzéki megváltás után” – írta Palyi Andras egy korábbi kis Jory-kötet, a Havazás, hobandazs kapcsán. Ez a ritka írói látásmód és érzékenység ragad magával ezúttal is, noha a Vetkőztetik a menyasszonyt és a Szerelem és gyászdal szerzője anyja halála után minden eddiginél személyesebb oknyomozásba fog. Új könyveben nemcsak a megérinthetetlen anya és lánya fájdalmas és paradox viszonyát idézi meg, hanem az egykori családi korrespondenciák, fényképek, okmányok, feljegyzések titkait böngészve, családtörténetet ír, egészen a napóleoni háborúk idejéig kanyarodva vissza, amikor is a Provence-ból, Saint Jory helységből származó Paul Jory francia tábornok pontosan immár kideríthetetlen okokból Sopronban telepedett le és alapított családot. Hogy századok múltán, amikor az oknyomozónak a sok idegen arc, fajdalom és halál végképp stigmatizálja a napjait, felcsillanjon a kíváncsiság Anukett, a francia apától született kis lányunoka szemeben a Saint Jory-i mese hallatán, ahova egyszer talán ellátogat.