Gáli József (Gyula, 1930. február 10. – Budapest, 1981. március 5.): József Attila-díjas magyar író,
műfordító.
Szüleit és testvéreit fiatalon elvesztette. 1944-ben orvos szüleivel és medikus nővérével együtt
Auschwitzba hurcolták. Bátyja munkaszolgálatosként halt meg. 1955-ben szerzett diplomát a
budapesti Színház- és Filmművészeti Főiskolán. 1956. október 6-án, Rajk László újratemetése napján
mutatták be a budapesti József Attila Színházban a Szabadsághegy című, Rákosi személyi kultuszát
bíráló drámáját. Az egy (más visszaemlékezések szerint pár előadást) megért színdarab bemutatóján
Nagy Imre is ott volt. Az 1956-os forradalom- és szabadságharcban szerkesztőként, majd a Péterfy
Sándor utcai kórházban működő ellenállócsoport tagjaként vett részt. Az év december 5-én
„ellenforradalmi tevékenység” vádjával letartóztatták. 1957. június 20-án halálra ítélték. Nemzetközi
tiltakozásra halálbüntetését szerkesztőtársa és barátja, Obersovszky Gyula halálbüntetésével együtt
felfüggesztették. Ügyének felülvizsgálatával tizenöt év börtönbüntetésre ítélték. Amnesztiával
szabadult 1961. április 4-én. 1963-ban tudott csak elhelyezkedni az Országos Széchényi Könyvtár
Színháztörténeti Tárában, ahol 1975-ös nyugdíjazásáig dolgozott.
Műfordítóként Heinrich Böll, Bertolt Brecht, Peter Handke, Hermann Hesse, Ödön von Horváth,
Henrik Ibsen, Franz Kafka, Friedrich Schiller, Frank Wedekind és mások műveit fordította.
Művei:
Még keressük a megfelelő idézetet a szerzőtől. Kis türelmet kérünk.