“Jory Judit tud valamit, amit kevesen: képes hétköznapi, fogalmi szókincsünket vizuálisan használni, képes a szavak nyelvere lefordítani a test metanyelvét, és testek életét és halálát elregélni ezen a nyelven. A szó legtágabb értelmében vett érzéki költészet az övé, a szenvedés, a betegség, a megalázottság érzékisége szól benne, a történelem, az éhínség, a dögvész érzékisége és az a talán, ami e kísérteties, mégis lenyűgözően emberi vízió hajtómotorja: az ember kiolthatatlan vágya az érzéki megváltás után” – írta Palyi Andras egy korábbi kis Jory-kötet, a Havazás, hobandazs kapcsán. Ez a ritka írói látásmód és érzékenység ragad magával ezúttal is, noha a Vetkőztetik...