A regény hőse, Por Zsolt gazdaságtörténész valamikor a közelmúltban  egy közjegyzőtől értesítést kap, amely szerint „életvesztés miatt” kárpótlás jár neki. Akit 1944-ben elhurcoltak és meggyilkoltak, egy kisfiú volt, Por Zsolt apjának öccse. Azon túlmenően, hogy „életét vesztette”, semmit sem tudunk meg róla, rajta keresztül viszont felidéződik egy többszörösen traumatizált család: a szülők, az apai nagynéni, az anyai nagymama és a regényhős húga. A kíméletlen, keserű iróniával megrajzolt portrék egyúttal korrajzot is adnak az 1970-es, 80-as évek Magyarországáról, és a cselekmény fősodrát is kijelölik: az elhallgatások, a múlt kibeszéletlensége, a szereplők egymás ellen vívott játszmái egy tragédiát készítenek elő.

Ez a tragédia a regényben a tulajdonképpeni „életvesztés”: az anya homályos okokból és tisztázatlan körülmények között történt öngyilkossága, amely a család széthullásával jár. Ez azonban a cselekménynek csak az egyik fele, amelyet a regényhős fejlődéstörténete egészít ki. Az olvasó tanúja lesz annak, amint Por Zsolt megvívja harcát személyisége integritásáért, és kiszakítja magát a ráerőltetett érzelmi függőségekből, ugyanakkor szellemi fejlődését is nyomon követhetjük. A saját élettörténet összekapcsolódik az ország gazdaságtörténetének tanulmányozásával és a vele járó felismerésekkel, amelyek mozgósítják a férfikorba lépő regényhős addig rejtett erőit.