– Apám pötyögtet otthon – mondja.

– Megint? – A pötyögtetés annyit tesz, valami para van az államigazgatásban, vagy lesz. A legutóbbi pötyögtetést követő napokban vakító, hajnali fényjelenségre ébredtünk.

– Az Atlantis szerződéseivel van valami.

– Mi közötök az Atlantishoz? Még csak nem is itt van a központja. Hanem Írországban.

– Attól még helyi cégről beszélünk. A kapcsolatok, a mérnökök, a tervezők. De nem sokat mondott apám.

– De mit?

1. elgondolkodik, talán a következő lépésen, talán máson. Be van fosva.

– Pletykák keringenek arról, hogy valójában gajra ment az Atlantis teljes szerverparkja. Árnyékolási gondok voltak.

– Ez hogy lehetséges?

– Hamar álltak fel a rendszerek, és nem volt vetélytárs. A keleti hatalmakkal, Kínával, Oroszországgal volt ugye a nem-működési különegyezmény, de 98%, hogy ezek ennek ellenére üzemelnek.

Erre mondta a húgom, hogy ha bukja a felépített közösségimédia-profilrendszerét, amin évek óta dolgozott, akkor inkább Kínába költözik. Apám szerint menjen csak, de készüljön rá, hogy élete végéig maszkot hordhat.