Illik-e a magyar nép nyitott lelkialkatához más, mint a nyílt szavazás intézménye? – érveltek hajdanán a titkos választás ellenzői. A közvéleményt  és  a  politikát  mindig  érdekelte, hogy milyen társadalmi csoportok milyen  pártokra  szavaz­nak. Kit milyen úton-módon lehet megnyerni, mozgósítani? Milyen egy politikai rendszer legitimitásának társadalmi megalapozottsága? A dualizmus kori választások  kutatói hosszú időn keresztül mégsem hasznosították a nyílt vá­lasztások  során  keletkezett   név  szerinti   szavazási   listákat. A választók ugyanis csoportosan, a kortes vezetésével  vo­nultak fel a szavazóhelyiséghez,  ahol  egyenként  regisztrál­ták, hogy a  megjelent  szerepel-e  a  választói  névjegyzékben, és hogy kire voksolt. Ezek a szavazási listák nem mindenütt maradtak sajnos fenn, mégis, ahol elérhetők, egyéb források és ( mindenekelőtt a sajtó) segítségével páratlanul izgalmas forrást jelentenek egy-egy választás eredményének és az egész  választói szisztéma működésének megértéséhez. A történész munkájának elégtétele, ha egy múltbeli politikai rendszer fogyatékosságából ma módszertani előnyt tud kovácsolni.

Gerhard Péter ennek a társadalomtörténeti alapozású po­litikai szociológiai megközelítésnek az egyik úttörő képviselője  Magyarországon.  2015-ben  megvédett disszertációja a most megjelenő  monográfiájának  alapja, amelyben Pest. három választókerületének (Belváros, Terézváros, Ferencvá­ros Kőbányával együtt) három Tisza Kálmán-kori válasz­tását (1878-1884)  elemzi  mélyreható  alapossággal  és értő érzékenységgel.