A gyönyörűen tervezett, kétnyelvű (magyar-olasz) album a szerző lelkének csendes, lírai lenyomata. Az 1991-2003 között készült negyvenhét kép Velence, Róma, Fornia, Amalfi, Sperlonga csöndes, magányos, festményszerű pillanatait mutatja be. A elmosódó felületek, falfestmények részletei közé foglalt meleg, szépiás árnyalatú (vagy mélykéken hideg tónusú) képek sokszor áttetsző pauszra nyomtatva, fekete-fehérré változtatva, egymásra rétegezve jelennek meg. A terek többsége néptelen, a kapaszkodó, gubancolódó fák, egy asztal, egy szék mélységes magányt jelez. A képeken megjelenő emberek távoliak, távolodók, elérhetetlenek, magukba fordulók (kivétel az Olaszok című fotó, amelyen két vidám fiatalember néz szembe velünk, fekete-fehéren). A szelíden szomorú könyv végén a szerző fényképe, rövid életrajza és a kötetet szerkesztő Hévizi Ottó emlékező verse (San Giorgio Maggiore) olvasható.