Már első ránézésre szembetűnő a konfliktus szereplőinek rendkívüli tarkasága: városi kocsmáros, feltörekvő fiatal értelmiségiek, a pártapparátus emberei, mérnökök, falubeli lakosok éppúgy résztvevői, mint az egyetemi oktatók, a politikai pártok aktivistái, vagy az újságírók. Ugyancsak feltűnő az a nagyfokú emocionális érintettség, amelyet a résztvevők még évekkel az események után sem tudtak leplezni. Az 1980-as évek közepétől Magyarországon ez a – látszólag tisztán szakmai, környezetvédelmi kérdések (“rézsűstabilitás”, “geológiai törésvonal”) körül forgó, ám valójában társadalmi-politikai-jogi problémákra rákérdező – konfliktus nagyon sok ember, társadalmi csoport számára jó ürügyül szolgált saját “szabadságharca” megvívásához…A könyv egy húsz évvel ezelőtti, ám aktualitásából azóta sem vesztett társadalmi-politikai konfliktus, az ófalui atomtemető létrehozása elleni lakossági tiltakozás történetét dolgozza fel. A ófalui események már a kezdetekkor messze túlmutattak a szűkebben értelmezett lokális kontextuson: a történeti korszakváltás – a társadalmi-politikai átmenet – egyik fontos szimbolikus eseményévé nőtték ki magukat.Az “atomtemető” megépítése körüli eseményekben, illetőleg a konfliktuskezelés során tanúsított magatartásokban nagyon pontosan visszatükröződnek a magyar társadalomban lezajlott változások; bizonyos értelemben szeizmográfként működve tudósítanak arról, hol, milyen mélyen léteztek törésvonalak, mikor történtek elmozdulások és néha valódi földcsuszamlások az 1980-as évek végének – az 1990-es évek elejének magyar társadalmában.