Károlyi Csaba egyszerre szenvedélyes és türelmes olvasó. Úgy követi a kortárs irodalmat, mint ma csak kevesen: olvas, újraolvas, lelkesedik és morog, pályaalakulásokat követ, új íróknak örül meg, rossznak ítélt megoldásokon bosszankodik. Nem a szakmának beszél az irodalomról, hanem, ahogy ő mondja, a művelt nagyközönségnek, mindazoknak, akik, bárhonnan jöjjenek is, magukat keresik a művekben, itt és most. Kinyitja az olvasók előtt azt a regényt, novelláskötetet, beszélgetőkönyvet, amelyet megszerettek, vagy segít nekik megérteni, mi is lehet vele a bajuk. Úgy helyezkedik bele egy-egy könyvbe, hogy közben mégsem önmagát tolja előtérbe – és a kritikái együtt képet adnak arról, milyen is mostanában az irodalmunk. Meg az életünk.

Károlyi Csaba 1962-ben született Debrecenben. 1986-ban végzett az ELTE bölcsészkarán, 1994-ben doktorált ugyanitt. 1989‒1999 közt a Nappali ház irodalmi és művészeti szemle felelős szerkesztője, 1993‒94-ben a JAK-füzetek szerkesztője, 1994‒97 közt a JAK elnöke volt. 1994-ben szerkesztésében jelent meg a Csipesszel a lángot. Tanulmányok a legújabb magyar irodalomról című kötet. 1996 óta az Élet és Irodalom szerkesztője, 2009-től főszerkesztő-helyettese. Az ELTE Esztétika Tanszékén tanít. Tíz éve vezetője az ÉS-kvartetteknek. Artisjus- és Üveggolyó-díjas.

Kötetei: Ellakni, nézelődni (esszék, kritikák, 1994), Lepkeháló (kritikák, tanulmányok, 1998), Non finito (irodalmi beszélgetések, 2003), Nincs harmadik híd (kritikák, 2014), Mindig más történik (25 irodalmi beszélgetés, 2015), ÉS-kvartett 2009‒2015 (irodalomkritikai beszélgetések, e-könyv, 2016)