Létezik Szapphó-paradigma? Minden könyv egyetlen könyv töredéke: más lét lüktet, él, feltör, kiszakad belőle – más folyamatban. Babiczky Tibor könyve finom szövedéke a létnek, a leszboszi szálnak. Így lesz teljes a szőttes, időtlen – a mű a jelenlét mért idejébe beszőve saját, külön archipelágus. Elszigetelten is él, hat a szó, s a sorok maradéka sem töredék – körülírja, magába fogadja egy új vers pillanatában örökre a vágy, ama megnevezendő aktus a földi világban, ahol szerelemben örömmel is lehet istenin írni, tapintani fényteli formát: „élvezni az ujjak, a nyelv adományát, a gyönyört.” Látni: lélegzet remeg át a torzón, félsorok testén ragyog át a dallam, s könnyed lábakkal fut a vers aiol dal habtarajára. Tudja Babiczky Tibor, hogy a tengeri líra bolyongás, vágyakozás, utazás, hazatérés parttalan éjbe, s várakozás is a szókra, hajókra, ha nap süt a stégen… „Formáld újra a fényt” – szól, széppel sürget a költő. Létező Szapphó-paradigma minden. (Kovács András Ferenc)