Erasmus így értékelte Quintilianust a humanizmus korában: “Ezekről a dolgokról ő írt a leggondosabban,olyannyira, hogy utána ugyanezekről a dolgokról írni egyenesen esztelenségnek tűnik.” A 19. századbanJules Gabriel Janin (1804-1874), író és kritikus, a francia akadémia tagja arra emlékeztette kortásait, hogy a francia egyetem és a francia akadémia szellemi atyja Quintilianus. Fináczy Ernő pedig így méltatja a 20.század elején: “Quintilianusban tehát él az a meggyőződés, hogy az általános műveltség elhatározó kelléke nemcsak a tudás, hanem az erkölcsiség is. Ezzel olyan pedagógiai eszményt hirdetett, mely (éles ellentétben az ő kora hanyatló erkölcseivel) még egyszer nemes és fennkölt tisztaságban mutatja be a művelt rómait. Eszménye a humanitás, a teljes tisztaságában tündöklő emberi jellemesség.”