A regény elbeszélője középkorú férfi, egyetemi oktató, akinek a restitúció után visszakapott birtokán, kútásás közben, tömegsírra bukkannak. Hogy kik lehettek a tömegmészárlás áldozatai, nem tudjuk meg, legföljebb sejthetjük. De nem is erről szól a regény. Sokkal inkább a manipulációról, hazudozásról, tények felderítéséről, a végtelen emberi butaságról, az utópiák és ideológiák nevetségességéről. A regény alaphangja szatirikus, a gondosan komponált jelenetek füzéréből egy olyan abszurd s mégis elhihető, szinte realista történet körvonalai bontakoznak ki, amely bárhol megeshetett Közép- és Kelet-Európában vagy a Balkánon. Mély rezignáció és az olykor burleszkbe átcsapó fekete humor jellemzi ezt a lendületes olvasmányt. Persze, az nevet a legjobban, aki utoljára nevet. Meglehet azonban, hogy ennek a regénynek a végére érve, immár senki sem fog nevetni.