John Hedley Brooke modern világunk egyik legizgalmasabb és legmakacsabbul visszatérő kérdéskörébe vezeti be az olvasót, a természettudományos gondolkodás és a vallásos hit közötti kapcsolatba, miközben a témához kritikus útmutatást is kínál. Köztudott, hogy a nyugati társadalmakban rendszeresen visszatértek azok a válságperiódusok, amikor az új természettudományos eredmények veszélyeztették az elismert tekintélyrendszert. Két jól ismert példa erre Galilei pere 1633-ban, és az a felzúdulás, amely Darwin A fajok eredete című könyvének 1859-es megjelenését követte. A legújabb tudománytörténeti kutatások eredményeit felhasználva Brooke újszerű felfogásban tárgyalja az említett és az azokhoz hasonló eseteket, megmutatva, hogy a tudomány és a vallás egyaránt a dolgok lényegéről szólnak, és gazdag változatossággal, kölcsönösen kiegészítik egymást, ami kizárja az egyszerű általánosítások lehetőségét.A könyv jellegzetessége, hogy Brooke távol tartja magát a “konfliktust” vagy a “harmóniát” alátámasztó általános tételektől, amelyek igen gyakran pártos érdekeket szolgálnak. Célja a kölcsönhatás bonyolultságának, összetett jellegének és sokrétűségének bemutatása a távolabbi múltban és a XX. században. A természettudományt és a vallást nem egymástól elszigetelten definiálható entitásként tárgyalja, mert a történeti szemlélet megköveteli az érzékenységet a határok elmozdítására, és a hajlandóságot azon összefüggések számbavételére, ahol a “tudomány” bizonyos formái vallási és világi célokra egyaránt felhasználhatóak. Amellett, hogy az olvasótól nem követel meg speciális szakismereteket, Brooke átfogó képet vázol fel a kopernikuszi fordulattól a mesterséges megtermékenyítésig.