Péntek Orsolya művészete kettős gyökerű. Egyfelől az olasz reneszánsz, a metafizikai festészet és a futuristák által ihletett festőművész, másfelől kivételes prózaíró. Nagyszabású regénytrilógiájában egy soknemzetiségű család történetét beszéli el, a Kádár-kori Magyarországra született ikerpár, Theodóra és Eszter sorsán keresztül. Míg Az Andalúz lányai (2014) a festőművész Eszter hangján szólal meg, Dorka könyvében a matematikus Dork meséli el a budapesti gyerekkor, a kamaszfejjel átélt rendszerváltás és széteső Jugoszlávia, valamint a kétezres évek közös történeteinek elhallgatott vagy épp eddig ismeretlen oldalát.

Isztriai halász ükapa, fiesolei szépanya, bécsi és szekszárdi dédapák, budai és pécsi nagyszülők emlékein át elevenedik meg Firenze, a monarchikus századelő, az építkező Bécs, a gazdag kereskedőváros, Szeged, a háborús Pécs és Budapest.

Saramagón, García Márquezen érlelődött érzéki izzású családregény Péntek Orsolya munkája, amely bemutatja, miből lett egy mai magyar polgárcsalád és hogy élte végig négy-ötgenerációnyi nő a Monarchiától az ezredfordulóig a magyar történelmet.

Kötetei:

Az őszön egy rőtbarna komondor borongol keresztül (vers, 2002, Fekete Zongora),
Az Andalúz lányai (regény, 2014, Kalligram),
Dorka könyve (regény, 2017, Kalligram).