Bizánc költészetét nem könnyű megtalálni az európai poézis elképzelt térképén: egy rejtőzködő, szinte mitikus szigetet képez. Ez az antológia az első magyar nyelvű lírai útikönyv, mely megkísérli leírni e különös világ topográfiájának gazdagságát és sokféleségét. Nemcsak a földét, hanem a tengerét és az égét is: az antik hagyomány lassan ködbe vesző horizontjaitól a népi kultúrában gyökerező szatirikus koldusköltészeten át jutunk el ahhoz a sokszólamú, kifinomult versvilághoz, melynek világi és szakrális dimenziói összetéveszthetetlenül bizánciak. Az ó- és az újgörög irodalom között nem csak a történetírók, a véres despoták, a képrombolók, az iszonyú harcok univerzuma tárul ki: ez a kötet ékesen bizonyítja, hogy innen is rálátni a költészet varázslatos tájaira.