“Miért írtam regényt az első világháborúról? – kérdezték többen. Miért? -gondolhatja az olvasó is. Az foglalkoztat, amiben élek. A hétköznapjaink – az országom -, Európa valósága. De a ma történetei száz éve kezdődtek: 1914-ben. Erről, a huszonegyedik századot is meghatározó régmúltról szól a regényem.” Az első világháború kitörése előtti napokban a szegedi gimnáziumban éppen érettségizett Kiss Ádám francia jutalomútra indul. Párizsban sodródik bele a háborúba. Lovas katonaként végigharcolja az európai hadszíntereket. Francia huszárként német fogságba kerül. Kiszabadulása után a német csapatokkal együtt harcoló osztrák-magyar ezredekkel előbb az orosz frontra, aztán a déli hadszíntérre vezénylik. A Marne melletti csatákban, a Bug partján, Piavénél küldik rohamra, így kerül a történelem éjszakájának mélyére, ahol mindenki gyűlöli a szemben állót, mert az élete a tét. Aki nem öl, azt megölik. Sándor Iván könyve az első olyan magyar regény az egykori háborúról, amely a teljes európai terepen, a nyugati, keleti, déli frontokon, vezérkari főhadiszállásokon, császári palotákban játszódik. Eseményei a lovasrohamok iramában kísérik végig Kiss Ádámot, sorsa váratlan végső fordulatáig. Az éjszaka mélyén 1914 az olvasó élményévé teszi a Pilinszky Jánostól választott mottóját: “…ami történt, valahogy mégse tud véget érni”.