A versíró Hrabal paradox módon egyszerre szürrealista költő és költője a város nyers, szociográfiai valóságának és csaknem trágár testiségének. Ő úgy álmodik a világról, mint egy szürrealista poéta, de úgy bolyong a testben, mint egy reneszánsz-realista költő: az ember az ő látomásaiban a kavargó városi természet, a városi világmindenség közepe.
20%
Betöltés...