Ha tényleg csak dokumentum a tudomány – tények és azok egybeszövése, tények és okaik, minden személyes hozzátétel nélkül –, akkor is írás. S ha írás, akkor ott kellett legyen mögötte az ember, az író ember.

Lettres. Betűk, levelek. És maga az irodalom. Homme de lettres, a betűk embere, a szavak embere. Az irodalmár, az író ember és a fordító is, ez a dupla szemüveges, mintegy hatványozott olvasó.

Szávai János életműve francia pilóták és magyar önéletírók, írástudók és próféták, nagy francia regények, éjszakamélyi utazások, memoárok és írói naplók karneválja; „szenvedély és forma”, a közvetítés szenvedélye a magyar és francia irodalom és kultúra között, be- és kivezetés a magyar irodalomból, A kisherceg bolygójától indulva a ricœuri szabadságig és azon túl; mindez végső soron „önéletírás”, szellemi önéletrajz.

Szávai Jánost a 80. születésnapjára összeállított tisztelgő kötettel köszöntik pályatársai, tanítványai és barátai magyar és francia nyelven. A kötet – néhány kortárs szépirodalmi szöveggel, illetve személyes és szakmai visszaemlékezéssel kiegészülve – tanulmányokat tartalmaz, az ünnepelt sokrétű, kiterjedt és nagy hatású irodalomtörténészi, műfordítói és kultúraközvetítői munkásságához kapcsolódva.